Na akkor itt az ideje, hogy elkezdjük.
(Sokáig tartott, mire megszületett, kicsit elfoglalt voltam, elnézést , de mivel egy hete vagyok itt Tallinnban - " jubilium", ahogy a Szambában Kovács Lajos mondta), remek alkalom, hogy végre nekifogjak.
A cimbeli megnevezés egy kisgépre utal, amely Budapestöl Bécsig, majd Rigából Tallinnig vitt.
(A kettö között egy Boeingen utaztam, azt hiszem).
Igazából egy fostalicska, ami úgy rázkódik a levegöben, hogy kétségeim voltak arra vonatkozóan, hogy fent is marad-e. Szerencsere, más magyar utasok beszelgeteseit hallva, megnyugtattott az a tény, hogy "a világháborúban is nagyon jók voltak már, ezzel bombáztak a németek, és vissza is jöttek vele". Másrészt a szó hangalakilag erösen emlékeztet egy, az angolszász kulturkörben használatos szóra, amelynek magyar változatai gyakran eszembe jutottak az elsö pár napban - néha még most is.
Az elsö izgalom mégsem ehhez kapcsolódik, hanem amikor a check-in pultnál a légitársaság kedves alkalmazottja csak Rigáig irányitotta a csomagot, és kérdésemre - miszerint akkor most vegyem le a szalagról Rigában, és adjam fel én ott Tallinnba - igennel válaszolt. Jól van, ö tudja,, te vagy a fönök, gondoltam. Csak futva a járatomhoz Rigában, azért eszembe jutott, hogy talán mégsem ez a hagyományos protokoll. Talliban mindezek után nekem szóltak be, hogy “Hány cimet lát itt, a csomagszelvényen?”.Szóval bejelentés, papir, ami ilyenkor szokásos, de szerencsére este hozta a taxis a reptérröl, úgyhogy korrekten jártak azért el.
A város. Nyugodtan állithatom, az egyik legfurább város Tallinn, amiben életemben jártam. Elöször is, ahol lakom - tele tornyokkal , várkapukkal, kis lépcsökkel, közökkel, átjárókkal, várfallal, sikátorokkal… El is tévedek néha még...
Az megvan még, , a Kaland-Játék- Kockázat könyvek? Amiket úgy harmadikos korunkban nyomtunk, Halállabirintus, Gyikkirály szigete, Tolvajok városa, meg ilyenek? Amiket lapozgatni kellett?
Na, abszolút az a feeling, néha kifejezetten ijesztö. Elöször akkor szembesültem vele, mikor a taxis bácsi hozta a csomagomat, és le kellett érte szaladnom az utcára.
Mikor megérkezett, kaptam egy hivást telefonon, hogy lent vár. Kilépve a föutcára a következö dilemmával szembesültem. A balról nyiló kis utcában parkolt egy taxis, úgy tünt, vár valakire (Ha öt választod, lapozz a 32. oldalra!). A városfalon, a kapukon túl is volt egy, égö fényszórókkal (Ha nála keresnéd a csomagot, kockáztatva, hogy kilépve a városból elkapnak az ott garázdálkodó goblinok, lapozz a 82. oldalra.), és a telefont is figyeltem ezzel párhuzamosan, és kibogozni, hogy ott vajon hova küldenek (ha megpróbálod a tanácsot követni, és 200 métert tenni egy taxiért, amit nem is látsz, és nem is biztos, hogy ott van, akkor lapozz a 101. oldalra) Komolyan mondom, már csak azt várom, hogy Zsákos Frodó, vagy Szürke Gandalf mikor bukkan fel...
Vagy még emlékeztet azokra a giccses kis hógömbökre, amelyeket minden város ajándékboltjában lehet kapni, ami ha megforditasz-megrázol, hullik benne a hó (ja, ha nem emlitettem volna; hó is van). Ez is olyan - csak életnagyságban. Kombinálva azzal az érzéssel, hogy egy idö utáb, az utcák egyformaságát látva az az érzésed támad, hogy, ha talán kijutsz ebböl a nagy labirintusból, az egyik kijáratnál ott fog figyelni egy nagy darab sajt, mint a laboratóriumokban a kisérleti egereknek.
Az emberek mogorvák, egyelöre ez a benyomásom, kifejezetten fagyos a hangulat, ami lehet, hogy az orosz-észt viszony miatt van, valami állandó "gyanakvásféle". De hátha, remélem, csak én látom rosszul...
És van itt fejlödés - a város tele van olasz éttermekkel, francia kávézókkal, német sörözökkel, ir pubokkal (ahol egy népszerü, holland sört mérnek), sushi bárokkal, és minden egyébbbel, ami egy világvárosban kell, ami csak azért szomorú, mert én mondjuk Tallinnt szerettem volna látni, de ez inkább egy turizmusra épülö Disneylandre emlékeztet engem. (Ja, akkor a teljesség kedvéért azért akkor már illik megjegyezni, van itt egy Tenkes Kapitánya nevezetü étterem is...)
Szóval, a kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan, illetve talán azonkan megfelelöen (és itt kérem, a vérmesebb történészeket, ne kössenek bele a terminusba, ehhez nem értek, nem vagyok ideológiailag képzett és nem is akarok vitát nyitni - legyen inkább "posztkommunista") itt is megy a nyugatmajmolás. Nem, nem vagyok sznob, ez csak tény; erre a régióra jellemzö, hogy a sok kihagyas után, hogy miután a Nagy Medve által el lettek tiltva mindentöl, mikor belenyúltak a tutiba, behabzsoltak. Ami számomra csak azért csalódás, mert arra számitottam, hogy itt az emberek - jó értelemben véve - egyszerübbek, természetesebbek, hogy úgy élnek, mint "az emberek"...
Szóval, egyelöre fura. De ez hosszúra nyúlt. Meg kicsit spleenesre :( . Akkor majd folyt. köv. Reméljük vidámabban. :)
a tenkes kapitányáról fotót követel a nép!
VálaszTörlés