Halálszánkó

Hát, ennek a bejegyzésnek nem véletlenül van kicsit James Bondos cime, eröteljes felütéssel, mert az élmény is egészen eredeti, sztem megúsztam volna egy kisebb zúzódást is, ha nem csúszom, de ha az ember nagyon nem szerencsés, simá lehet halálos is, szerintem.

Az észtek függetlenségi napja február 24-e, a hamradik napom Tallinban, a zászlófelvonást inkább átaludtam. Sok más szokás mellett (például valami tejszinhabos pékssütemény elmajszolása - igen, még mindig "tejnagyhatalom" Észtorszag) mellett, szánkozni szoktak az egyik "dombjukról" (itt nem tudtam elég eröteljesen kifejezö szmájlit beraki, hogy érzékeltessem, az iróniát; nem véletlenül zöld az egész ország a domborzati térképeken... szóval elég lapos, természetföldrajzi adottságai olyanok, idézem egyik kedves tanáromat, hogy "három Suzukival el lehetne foglalni az egész országot". Ezért is volt vicces, az egyik reggel a holland munkatárs es az észt kollegina azon versenyeztek, hogy melyik országnak nagyobb a dombja. Heh! Nekem nem volt pofám beszólni, hog nálunk van olyan, hogy Kékestetö - meg nem is lett volna fair.

De aki hallott az észt dalos ünnepröl, és esetleg képeket is látott, az láthatta talán a dombot,

jobban mondva a fényképek a dombról készültek - úgyhogy inkább onnan a kilátást.

És ilyen kiürülve, és kicsit messzebbröl (rá kell képzelni egy kis hót, erröl teszek fel majd havas képet is.)

Az, hogy a szánkozás izgalmasabb, mint egyébként, több tényezö is segiti. Ez hagyomany, ezért boldog-boldogtalan igyekszik ott tolakodni, tehát tömeg van, és nem nagyon várják meg a másikat, hogy leérjen. A domb nincs annyira magasan, de annál hosszabb, tehát annál több idöd van begyorsulni. Ha ez nem lenne elég, a középsö "sávot" teljesen jegesre koptatták ki, tehát nincs olyan, hogy "majd kiteszem a lábomat, oszt` irányitom" Neehhehehem, ezt ki van csukva...

Mennek ott mindennel, ami picit is csúszik, trabantkülsö, müanyag szemeteszsák, nylonzacskó, szék, - és én aznap egy embertelenül nagy reklám-bannert is láttam, két családdal ment -anyukák nélkül.

Mi egy erre a célra kifejlesztett, Kanadából importált cuccot béreltünk, a koncepció rém egyszerü; valami baszomnagy traktorbelsöre ráhúznak egy impregnált huzatot, azt` hadd szóljon.

Hogy mit is jelent ez a gyakorlatban? Ime. Ez az egész olyan, mint a biliárd, csak itt tkp. te vagy a golyó, miután megkaptad a kezdölökést, nem lehetsz semmilyen befolyással a lökés kimenetelére. Hát, mit nem mondjak, rendesen ott figyelt a Sport szelet a nadrágban... Elhatározod magad, odanavigálod magad a lejtöhöz, megadod magadnak a kezdöimpulzust... és innetöl kezdve, az a szép, hogy esélyed sincs befolyásolni bármit is; hiába arccal elöre indultam mindháromszor, mindig átfordultam és nézegettem ki az egész mentöcsónakból, mint a modkány, a Jégkorszakban. Tisztára mit a Halálos rémületbenben, a csellós jelene - muszkák mögöttem is voltak itt - csak ez parásabb volt (úgyhogy Timothy Dalton sehol sincs). Harmadszori csúszásra például sikeresen beértem egy lánycsapatot, és egy eröteljes ütéssel gyakorlatilag kettépattintottam öket (elötte meg hallotam az egyikük halálsikolyát és rémült arcát) és ezután kétfelé válva folytatták az útjukat.

Ami a kulturális sokk kategóriéba tartozhat itt, ezek nagyon konkrétan tolják; szembrebbenés nélkül kockáztatják az életüket :) olyat is láttam, hogy valaki a fájdalomtól nem birt felállni egy ilyen ütközés után...
De az észtek a gyerekeikkel kapcsán sem szivbajosak, a legkisebb kisklambókat is felrakják egy szatyorra, vagy amit találtak - biztonság az nem szempont - elengedik, aztán lesz, ami ami lesz. Majd megtanul a gyerek vigyázni magára - vagy följön legközelebb, vagy már nem. De legalább jól érzi magát. A végén egy kölökbandát is elkaptunk, jó, hogy a kiscsákó nem kapott koponyalalapi törést, miután fejberúgtam...

Mindenesetre a dalosünnep sztem biztonságosabb és barátságosabb lesz... Jön valaki? :)