Találkozás egy fiatalemberrel - az ötvenes (!) éveiben

Ma találkoztam Egy Emberrel.

Ez a kijelentés talán némi magyarázatot igényel.
Ha, akik nem ismernének engem, nem értenék, hogy ez mit takarhat, (annyit elöljáróban, hogy kissé cinikus és mizantrópikus ember vagyok) magyarázatul megemliteném azt az anekdotát, amit azt hiszem, Diogenészröl, az ókori cinikus (azt hiszem igy hivták az irányzatot is :) ) filozófusról szól. Mely szerint egy lámpással rohangált nappal (... hüüüha... Athénban? Majd megnézem a Wikipedián), szóval a városban, azzal a felkiáltással, hogy "egy igaz embert keresek" - késöbb már csak azzal, hogy "egy embert keresek"...


Azoknak meg, akik ismernek, jelzem, hogy most tényleg nem az irónia beszél belölem
Azt hiszem már itt volt az ideje, hogy egy igazán -- úgy értem igazán - jó élményben legyen részem, itt, Tallinban. Egy csodában; ezt ki merem ezt mondani. (Na persze, nem olyan vizetfakasztós, kézrátétellel gyógyitós, "ezoterikus", kamuról beszélek...
Vegyük például; péntek 13-án is több a baleset, mert az emberek szorongnak péntek 13-a miatt, és emiatt több balesetet okoznak - de a végeredmény akkor is, az hogy péntek 13-án több baleset van - vagy nem?)
Szóval bizonyos értelemben csoda volt, és a túlpartrol érkezett - de ez most, azt hiszem, mellékes.
Valami olyat müvelt, amilyet még nem láttam. Csak képregényt rajzolt. Mielött bárki megijedne, hogy a látens megszállott képregényfanatikus bújt elö belölem, a részletek:

Jeletkezhettünk egy képregényrajzoló workshopra, egy itteni alapitvány képzésére, amit kifejezetten civil szervezetekben munkatársainak, önkénteseinek hirdettek meg - igy, EVS-önkéntesként és én kaptam is az alkalmon, mert szerettem ezzel még általános iskola harmadik osztályában (na jó; negyedik, ötödik, hat... ööö... mindegy) koromban bohóckodni.

Ez a bizonyos ember, akit Leif Packalénnak hivnak, a `90-es években, 42 (!) évesen kezdett el képregényeket rajzolni, és ma azt oktatja vilagszerte, hogy miként lehet rövid kis képregényekkel nonprofit szervezeteknek is egyszerü, a lehetö legolcsóbb, és mégis hihetetlenül hatékony kampányokat megvalósitani és lebonyolitani. Olyan helyeken is, ahol az szükösek, végesek az anyagi eröforrások és ahol nem lehet hozzáférni minden a 21. századi technika által nyújtott lehetöségekhez és eszközhöz (például India és Afrika egyes részein, stb.). Pár egyszerü trükkel emberünknek -valami Rodolfo módjára - sikerült valami olyat varázsolnia Indiában, hogy, nyugodtan mondhatom, jobb lett valamivel ott az élet - söt, határozottabban élhetöbb es vidámabb hely lett. Teljesen lenyügözött - pedig engem nem sok mindennel lehet lenyügözni. Bövebben itt lehet róla olvasni, ha valakit érdekelne. (Megtanultuk mi is, hogyan rajzolhatunk és készithetünk hasonlókat, és hogyan tanithatunk meg másokat is erre.)
http://www.worldcomics.fi/
http://www.worldcomicsindia.com/
(Ha nem baj, most nem illesztek be képet, de igy legalább talán mindenki megnézni - remélem)

A hihetetlenül egyszerü az alapelv; végy két A4-es lapot, mert az szinte mindenhol van, és olcsó (még talán a legeldugottabb afrikai vagy indiai faluban is találhatsz). Rajzolj mindkettöre két-két "kockát".

Fogalmazd meg magadban, hogy milyen szervezethez is tartozol, mi a célod, milyen üzenetet szeretnél közvetiteni. majd ezután formáld át egy kis történetté -hiszen történetei mindenkinek vannak - de legyen annyira rövid, hogy négy mondatban - azaz négy kockában - elmesélhetö legyen. Ezután kell a kockákat megtölteni rajzokkal.
Ha megrajzoltad, és ezzel a csak két darab A4-es lappal, egymás alá rakva , máris egy A3-as poszter méretü képregényhez jutottál -vagy akár egymás mellé is rakhatod ezeket:
amit bárhova felragaszthatsz, egy jól látható helyre (természetesen, miután engedélyt kértél rá). Lehetöleg persze szemmagasságba, hogy lássák - és a kecskék le ne legeljék, mint Indiában, ez, a csirizes ragsztó miatt megtették).
Mindössze két, jól elhelyezett A4-es lappal rendkivüi publicitást lehet elérni.
Technikai szempontból a másik elöny az, hogy ezen felül az A4-az a formátum ami minden fénymásolóba belefér, és ezt a formátumot a legegyszerübb sokszorositani. Hiszen szinte ma már fénymásoló gép is is akad majdnem mindenhol. Gondolom nem kell elmondani, ez milyen segitség lehet egyes helyeken, Indiában ezzel a technikával valósitottak meg egy, a nök egyenjogúságáról, és a nök elleni eröszak-ellenes kampányt, hihetelenün hatékonyan, amiröl a képzés elején egy dokumentumfilmet is láthattunk.

De ez csak az egyik technika a sok közül, szintén ebböl a méretböl elö lehet állitani roppant egyszerüen 8, vagy 16 oldalas kis füzetecskéketket, vagy egy leporelló formátumú, 16 oldalas kis brossúrát is.



A koncepció még nagyon fontos eleme, hogy helyi aktivistákat belevonjuk a mukába, mert ök ismerik a helyi viszonyokat, történeteket, egyrészt mert ök maguk is az alkotó folyamat részesei lesznek, és sikerélményeik lesznek (ezt igy nem mondta, de sztem benne van). Másrészt, ök ismerik a helyi viszonyokat, történeteket, kulturális utalásokat, amelyeket a Nagy Fehér Ember a Tüzes Vizzel meg a Villámló Bottal - nem annyira. Igy jobban meg tudják jeleniteni ezeket a történeteket az adott befogadó-közösség számára - és azokon a kulturális különbségeken, amelyeken mi elcsúszhatunk, ök nem fognak. Erre emlitettek pár indiai példát, hogy miben különbözik az megjelenitése bizonyos dolgoknak - ami az ottaniak számára egyértelmü volt, de az európai trénereknek nem annyira...


Szóval nagyon-nagyon nagy figura volt aki tarotta ezt a foglalkozást; áradt belöle valami, amit nagyon rég nem láttam emberen. Ezt a belsö derüt, nyugalmat , szeretetet, az, ahogy hitt abban, amit csinált, a türelmet, a humort, természetességet és szerénységet, amit nem sok embernél tapasztalhattam. Ö az az ember, aki csak ott van a helyén és segit... Nem Segit, nagy betüvel - csak teszi a dolgát. (Nem az a fajta, sajnos megfigyelésem szerint nonprofit szervezeteknél elég gyakori embertipus aki valamilyen önertekelesi zavarból adódóan azt hiszi, hogy ö most akkor "jó fej", a mukájával és mintegy Messianisztikus missziót végez most, és az énképe erre az öncsalásra épül - csak éppen azokról feledkezik meg, akikért dolgozik. És kérem, akinek nem inge, ne vegye magára...)
Szóval ezt irigyeltem a legjobban.
És ami a legfotosabb - én is hiszek neki, vagy egyszerübben, ha nem koptatták volna el, úgy mondanám; egy hiteles ember, aki hisz abban amit csinál. Megint csak azt tudom mondani, hogy akik közelebbröl is ismernek, tudják, hogy eléggé cinikus, kicsit mizantróp ember vagyok, a szentimentalizmus távol áll tölem, éss nem sok olyan ember szaladgál a világban, akire igazán fel tudnék nézni. Mostanában nem is nagyon gondoltam, hogy lesz ilyen élményben részem. Ma kaptam egy kis darabot valakinek a hiteböl, hmmm.... Remélem, egyszer én is eljutok idáig. :)
(Update: Amióta elkezdtem ezt a cikket, beszélgettem Dorus-szal, a szervezetünk holland munkatársával. Anélkül, hogy ezeket a benyomásaimat megemlithettem volna, azt következöt mondta; "Ha megnövök - pont ilyen ember szeretnék lenni, mint ö" :) )
(Lehet, hogy is ezért kellett most itt lennem? Reméljük.) Folyt. köv.